Next event

Apr 21, 19:00 | Bárdos Lajos Zenei Hetek Nyitókoncert

Lajtha: Négy madrigál III. és IV. tétel

Erdős Ákos

A négy madrigált Lajtha 1939-ben írta. Archaizáló stílusára se előtte, se utána nincs példa egész munkásságában. A ciklus tételei között semmilyen tematikai összefüggés nincs. Egymástól eltérő karakterű, hol nosztalgikus, hol lírai, hol pedig könnyed, vidám hangulatú, pasztellszínekben megrajzolt képek sorozata a ciklus. Mind a négy tételben többnyire az úgynevezett soroló szerkesztést alkalmazza a szerző. A különböző hangulatokat, színeket ábrázoló témák láncszerűen követik egymást. Ismétléskor vagy visszatéréskor sosem szigorú tematikus rendben szólalnak meg újra, hanem gazdagon variálva inkább csak egy-egy hangulat, szín visszaidézéseként.

 III. tétel: Les en voulez vous garder

 

 

A tétel Lajtha mélázó, elmélkedő, filozofikus alaphangulatú zenéi közé tartozik. Ez a hang többször is megjelenik kórusművei között (Esti párbeszéd, Hegylakók, Chanson). Ebben az esetben a sorsszerűség elfogadása, a múló pillanat megfoghatatlansága az, amiről a szerző elmélkedik. Balga gyermeki gondolat, melyért kinevet a világ, ha megpróbálod megmásítani azt, amit a sors neked szánt és a múló pillanatot megállítani.

A vers kezdősora — Les en voulez vous garder (Szabics Imrénél: Akarjátok-e látni, Nádas Katalinnál: Tűnőt te meg nem tarthatsz) 6 alkalommal visszatér a tétel során. Lajtha minden esetben más módon zenésíti meg. Az újabb megszólalások egyfelől minden esetben más lelkiállapotot ábrázolnak, másrészt változatosságot jelentenek zenei szempontból. Lajtha minden alkalommal polifonikus szerkesztést alkalmaz. Egyetlen kivétel ez alól az 58. ütemben kezdődő utolsó szakasz első két üteme, ahol az egész kórus unisono énekel. A szöveg elmélyült, filozofikus tartalmához jól illik a polifon szerkesztésmód.

IV. Petit mercier

 A ciklus negyedik, egyben befejező tétele reneszánsz zenei zsánerképeket idéz. A XVI. században nagyon kedvelt volt a környezet hangjainak megjelenítése a zenében. A vásári forgatag, a piaci kofák kiabálása, lármázása, pletykálkodása sok chansonnak, madrigálnak volt témája. Jannequin, Certon, Gibbons és sokan mások komponálták zenébe az őket körülvevő hangok kavalkádját. Műveikben sok hangutánzó effektust alkalmaztak. Charles d’Orléans versének főszereplője a kis rőfös inas, kis kosaras fiú. A fiatal, fürgén szökdécselő fiúcska (mozgó árus – le marchand des quatre saisons) a kor jellemző figurája, aki utcáról utcára járva, hangosan kiáltozva kínálja portékáját.

Lajtha ennél a tételnél elsősorban nem a szöveg egyes mozzanatainak zenei megjelenítésére törekszik, hanem a vers egészének karakterét próbálja megragadni. A zene könnyed, vidám jellege a főszereplőt igyekszik megjeleníteni. Számos zeneszerzői eszközt állít a kifejezés szolgálatába.